Nehéz kezdetek után...
Nehéz kezdetek után megérkeztem Dublinba.
Miért írom, hogy nehéz volt a kezdet?
Ha pályázattal utazik az ember, akkor örül, amikor kipipálta az előírt dolgokat:
Volt egyszer a pályázatírás, szervezés. Ennek a feladatait sikerült idén megosztani egy lelkes fiatal kollégával. Azután, amikor kiderül, hogy nyertünk, akkor jönnek a szerződések, a kötelezően kitöltendő, alíratandó dokumentumok. Repülőjegyet kell venni, majd kifizetni a tandíjat, a szállást (na nekem ez idén kétszeresen "sikerült", de majd visszaszerzem attól a képzőhelytől, amelyik úgymond "nem talált számomra szállást"), mindezt úgy, hogy majd két hét múlva utalják csak az ösztöndíjat a résztvevőknek!
Azután fel kell készülni a képzésre (anyagok, letöltések, infók), az utazásra (biztosítás, pénz, iratok) és a látnivalókra (mert nem csak tanulni megyünk, hanem körül is akarunk nézni, mert az iskolán kívüli dolgok legalább annyira fejlesztenek, mint az, amit a képzésen tanulunk).
Próbáltam beosztani, hogy tanítás után hova fogok eljutni (nyitva tartások, múzeumi vezetésre időpont, stb.). Ez sajnos mind borul, mert a szombati indulásom előtti péntek délutánján kaptam egy e-mailt az Europass Teachers Academy egyik tanárától, hogy a képzés nem reggel fog kezdődni (ahogy minden ilyen kurzuson szokott, és ők ki is értesítettek mindenkit legalább az első heti órarendről június 24-én). Nem, 13.30-tól lesz az oktatás 18.30-ig! Újra szervezhetem az egészet, illetve mi legyen a lekötött és kifizetett délutáni vezetett túrával, ami nem váltható vissza?
A repülőúton minden rendben volt, de a bejutás a reptérről Dublinba bosszantó volt. Egy kolléganő ugyan ajánlotta, hogy menjünk együtt taxival, no de ahol van jól megszervezett tömegközlekedés, ott minek - gondoltam. Jó-jó, de tényleg jól megszervezett? Ami az információt illeti, hát nem. A 16-os busszal könnyedén eljutottam volna a szállásomra (max. 3 euróért), ha jött volna. A kijelzőn, a buszmegállóban ki is írták, hogy jön 15, 30, 40, majd 10, megint 15, azután 2 perc múlva. Kezdtünk reménykedni helyiek és külföldiek egyaránt. De nem, megint felugrott 40 percre. Mi folyik itt? Visszamentem a helyi BKV pultjához a terminálon, ahol megtudtam, hogy valahol koncert van, minden le van zárva, nem jön a busz. Ja, hogy miért nem ezt írják ki...?
Mentegetőző sms a "házi néninek", aki egyáltalán nem nénis, hogy késni fogok, nem is keveset.
No, most már itt vagyok, megismerkedtem a "házirenddel" (ez egy nyomtatott kis brossúra, amelyet a háziak állítottak össze), körbejártam a házat, a háziasszony megismertetett a többi lakóval. Szóval kezdődhet a nagy kaland!
Holnapra, vagyis már mára, vasárnapra olyan programokat tervezek, amelyek nem férnének majd bele a hétköznapok délelőtti 2-2,5 órájába a tanítás előtt.
Miért írom, hogy nehéz volt a kezdet?
Ha pályázattal utazik az ember, akkor örül, amikor kipipálta az előírt dolgokat:
Volt egyszer a pályázatírás, szervezés. Ennek a feladatait sikerült idén megosztani egy lelkes fiatal kollégával. Azután, amikor kiderül, hogy nyertünk, akkor jönnek a szerződések, a kötelezően kitöltendő, alíratandó dokumentumok. Repülőjegyet kell venni, majd kifizetni a tandíjat, a szállást (na nekem ez idén kétszeresen "sikerült", de majd visszaszerzem attól a képzőhelytől, amelyik úgymond "nem talált számomra szállást"), mindezt úgy, hogy majd két hét múlva utalják csak az ösztöndíjat a résztvevőknek!
Azután fel kell készülni a képzésre (anyagok, letöltések, infók), az utazásra (biztosítás, pénz, iratok) és a látnivalókra (mert nem csak tanulni megyünk, hanem körül is akarunk nézni, mert az iskolán kívüli dolgok legalább annyira fejlesztenek, mint az, amit a képzésen tanulunk).
Próbáltam beosztani, hogy tanítás után hova fogok eljutni (nyitva tartások, múzeumi vezetésre időpont, stb.). Ez sajnos mind borul, mert a szombati indulásom előtti péntek délutánján kaptam egy e-mailt az Europass Teachers Academy egyik tanárától, hogy a képzés nem reggel fog kezdődni (ahogy minden ilyen kurzuson szokott, és ők ki is értesítettek mindenkit legalább az első heti órarendről június 24-én). Nem, 13.30-tól lesz az oktatás 18.30-ig! Újra szervezhetem az egészet, illetve mi legyen a lekötött és kifizetett délutáni vezetett túrával, ami nem váltható vissza?
A repülőgép Budapest felett
A repülőúton minden rendben volt, de a bejutás a reptérről Dublinba bosszantó volt. Egy kolléganő ugyan ajánlotta, hogy menjünk együtt taxival, no de ahol van jól megszervezett tömegközlekedés, ott minek - gondoltam. Jó-jó, de tényleg jól megszervezett? Ami az információt illeti, hát nem. A 16-os busszal könnyedén eljutottam volna a szállásomra (max. 3 euróért), ha jött volna. A kijelzőn, a buszmegállóban ki is írták, hogy jön 15, 30, 40, majd 10, megint 15, azután 2 perc múlva. Kezdtünk reménykedni helyiek és külföldiek egyaránt. De nem, megint felugrott 40 percre. Mi folyik itt? Visszamentem a helyi BKV pultjához a terminálon, ahol megtudtam, hogy valahol koncert van, minden le van zárva, nem jön a busz. Ja, hogy miért nem ezt írják ki...?
Mentegetőző sms a "házi néninek", aki egyáltalán nem nénis, hogy késni fogok, nem is keveset.
No, most már itt vagyok, megismerkedtem a "házirenddel" (ez egy nyomtatott kis brossúra, amelyet a háziak állítottak össze), körbejártam a házat, a háziasszony megismertetett a többi lakóval. Szóval kezdődhet a nagy kaland!
Holnapra, vagyis már mára, vasárnapra olyan programokat tervezek, amelyek nem férnének majd bele a hétköznapok délelőtti 2-2,5 órájába a tanítás előtt.
Comments
Post a Comment