Wicklow hegység Nemzeti parkja

July 28, 2019

Glendalough völgyét kerestük fel az utolsó hétvégén a Wicklow Mountains National Parkban.

Hosszú gyalogtúrát tettünk a hegyen. Meglepő volt, hogy embermagasságúra is megnő a páfrány, amelyről Magyarországon mindig úgy gondoltam, hogy egy alacsony, maximum félméter magasra nővő, nedvességet kedvelő növény. Írországban a páfrány a hegy tetején él, míg Magyarországon én csak erdők alján láttam még vagy nyirkos előkertekben.

Olyan sűrű fenyőerdők mellett haladtunk el, hogy az volt a képzetem, hogy néhány méter után már vaksötétség van odabent a mélyén.

A hegyre felérve megpillantottuk a legelésző őzeket a távolban. Vinnyogó-sikító hanggal riasztották egymást. Előszőr csak abbahagyták a legelészést és füleltek, majd a közeli erdőbe szaladtak valamennyien. Egy hatalmas lapos szikla tetejéről figyeltük őket. Jónéhány perc múlva néhány őzcsalád ki-kimerészkedett újra a mezőre.

Csodálatos volt a panoráma mindenfelé: ha az út elején felnéztünk a hegyre, ha felfelé menet vissza-visszapillantottunk a hátunk mögé, ha megálltunk egy kis uzsonnázásra a hegytetőn, de még inkább, ha lefelé jöttünk, mert akkor pillanatonként más-más látvány tárult elénk. Az egészet megkoronázta az, amikor a tavakat megpillantottuk, illetve amikor a tavak partjára értünk. Glendalough jelentése egyébként is: „a két tó völgye”.

Körbe is sétáltuk Glendalough egyik tavát, ahol Szent Kevin, az írek szentje élt a Krisztus utáni VI. században. Kevin igen puritán remeteéletet élt. A társai az állatok voltak. Mezitláb járt, testét állatbőrök fedték, és igen keveset evett, a csupasz kövön aludt egy barlangban. A napjai imádkozással teltek.

Felkerestük a régi monostort, amelyet a hagyomány szerint Kevin alapított, majd a XIII. századig működött. Messzi vidékekről érkeztek ide utazók, hogy a nagytudású szerzetesektől tanuljanak. Ma pedig népszerű turistalátványosság.

Azok a romok, amelyeket ma láthatunk, valószínűleg a X-XII. századból valók: így Kevin temploma és a kerek torony is.

További romok is vannak a környéken, mert a VIII. század végére a szerzetesek nagy gazdasággal rendelkeztek, és vonzó célpontjai voltak a portyázó helyi törzseknek, valamint a vikingeknek. A lakóházakat és a templomokat mindannyiszor felégették, de az ott lakók mindannyiszor újraépítették. Glendalough hanyatlását végül nem a támadások okozták, hanem az, hogy a XII. században a dublini egyházmegyéhez csatolták, és a jelentősége csökkent.

A kerek torony 30 méter magas, de a bejárata 3,5 méter magasságban van a föld felett. Eredetileg hat emelet magas volt. Az egyes szinteket fából készített létrék kötötték össze. Az eredeti tetőszerkezet beomlott, de a XIX. században az eredeti kövek felhasználásával újjáépítették. Általában a kerek tornyok több feladatot is elláttak: látványosságok voltak a zarándokok számára, és harangtoronyként, raktárként, támadások idején pedig menedékül szolgáltak a szerzetesek számára.

A templomromot körülvevő temetőben nem mindegyik sír középkori. A sírkövet tanúsága szerint temettek ide még a XX. század elején is. Azonban a puha mészkő fejfákon a legtöbb felirat szinte olvashatatlan.