A Merrion tér és környéke

A Merrion tér és környékén jártam ma délelőtt.
Bővebben itt is olvashatsz róla.


A teret körben igen elegáns házak övezik. Ezek egyikében lakott Oscar Wilde, A boldog herceg, A canterville-i kísértet c. elbeszélés és a Dorian Gray arcépe c. regény írója.

Oscar Wilde szobra a téren lévő hatalmas parkban áll szemben a lakóházával.

A női alakra közömbösen néz.

A férfi alakra mosolyog.

Oscar Wilde életéről és sorsáról itt olvashatsz.

Nem messze innen található a Régészeti Múzeum (National Museum of Ireland - Archaeology)

Itt minden van, ami összefüggésben lehet az ír régészettel: a kőkorszaki ember szerszámai, a kelták kincsei, a vikingek fegyverei, a középkori emberek eszközei, stb. De a legérdekesebbek számomra a tőzeglápi leletek voltak. Ezek olyan különlegesek, otthoni múzeumban még nem láttam ilyet, csak a  londoni British-ben.

Azt már korábban is tudtam, hogy a tőzeglápból, amelyet az írek korábban fűtésre használtak, most pedig a kertészek számára termelik ki, mert jó, tápanyagban gazdag "föld", sokféle leletet hoztak a felszínre. Fegyvereket, egy fából készült járművet, ékszereket, bőr tarisznyát és lábbeliket, valamint néhány mumifikálódott emberi testet is találtak. Ezek a múzeumban ki is vannak állítva.

A legnagyobb meglepetés azonban, nem csak számomra, hanem a régészek számára is az volt, hogy 2006-ban a Tipperary melletti tőzegben egy kódexet találtak! Amikor a munkagép kiforgatta a földből, a föld tulajdonosa, aki a gépet vezette, azonnal befedte nyirkos tőzeggel és értesítette a múzeumot. A Fadden More-i zsoltároskönyvről (mert így nevezték el, a bibliai Ótestamentum egy részét tartalmazza) kiderült, hogy az időszámításunk szerinti 800. körül írták. Két ember keze írása fedezhető fel, pergamenre készült, de a bőr borítás alatt papiruszt is találtak, amely az írek kiterjedt kapcsolataira utal. 

Azért maradhatott meg, mert bár a közeg nyirkos volt, teljesen el volt zárva a levegőtől. Azért ne gondolja senki, hogy egy jó állapotú könyvről van szó. A borítója, amely a karbonvizsgálatok tanúsága szerint 1000. körül készülhetett, megmaradt. A lapok egy része tönkrement, csak a szélső részek vannak meg, más részek pedig részben olvashatóak. A lapokat egyenként kellett szétválasztani, a nedvességet oldószerekkel cserélték fel, és a lapokat légüres térben tartják, hogy elkerüljék a zsugorodásukat.