A múlt felfedezése

A történelem napja. A napot a Dublin Várban kezdtem, a Chester Beatty gyűjteményben. Egyedülálló múzeum! 

A gyűjtő Sir Alfred Chester Beatty a Krisztus előtti 3. évezredtől kezdődő emlékeket vásárolt össze és tette őket láthatóvá ingyenesen. Aki szereti a régi kéziratokat, miniatúrákat, festményeket, rajzokat, könyvritkaságokat, az ki ne hagyja, ha erre jár. 

Ezt gondolhatták a kéttucat spanyol diák tanárai is, amikor a légkondicionált, a kéziratok védelmében kissé elsötétített termekbe becsődítették a tanulóikat, ezzel teljesen tönkre téve a csendes szemlélődést azok számára, akiket ez a gyűjtemény tényleg érdekelt. Szégyen!

Középkori kotta

Az iszlám vallás régi könyveiben Allah nevét mindig arany betűkkel írják

A következő állomásom szintén a Dublin Várban volt. Szakavatott idegenvezetővel voltunk lent a mai utcaszint alatt két emelettel mélyebben, ahol a 800 évvel ezelőtti várfalak láthatók és a lőportorony. Majd átmentünk a királyi kápolnába, amelynek érdekessége, hogy nem kőből építették a belsejét, hanem fából, majd kapott egy vakolatréteget és díszes festést. Ennek az oka az volt, hogy egy folyó folyik itt a várnak ezen része alatt, így egy súlyos templomot nem bírt volna el a befedett réteg. 

A kápolna ma már nem szolgál vallási célokat. Kulturális eseményekre, illetve filmforgatásokra használják. Itt készült a Tudorok című sorozat. 

A trónterem, ahova a kistermetű Viktoria királynő számára egy zsámolyt kellett készíteni, hogy fel tudjon ülni a trónra. A királyi lakosztályokban és a kormányzati helyiségekben mindenütt a brit múlt köszöntött vissza.

Az ebédlőterem. A palota egyes termeit az első világháború idején Vöröskeresztes kórházzá alakították át, mert a meglévő kórházak nem tudták ellátnia rengeteg sebesültet.

A mai nap tényleg a történelemről szólt (némi IKT oktatás mellett). 

Hetekkel előbb lefoglaltam a jegyünket a Kilmainham Gaol Múzeumba. Nagyon érdekesnek tűnt a honlap alapján, valójában a némileg restaurált üres börtönt láttuk. Nem rabokat vártam, persze, de meg sem kísérelték, hogy valamelyest vizuálisan érzékeltessék a viszonyokat. Csak az enyhe dohosság és a kopott ajtók, nehéz vasalatok és a rácsok mutatták, hogy börtönben járunk.

Az múzeum idegenvezetője nem tudta szemléltetni szavakkal a viszonyokat. A külön épületben elhelyezett múzeum sokkal jobban segített ebben. 

A Kilmainham börtönbe ezreket zsúfoltak be, akár apró vétségekért is. Egy cellába férfiakat, nőket, gyerekeket is. A burgonyavészt követő nagy éhínség idején, az 1840-es években sokaknak még az a kis adag étel is, amit szó szerint patikamérlegen mértek ki a raboknak, a túlélést jelentette.

A Kilmainham börtön fontos nemzeti emlékhely. A Húsvéti felkelés tizennégy vezetőjét a börtön udvarán végezték ki a britek. 

Az oktatásról a következő bejegyzésemben írok majd, egyrészről, mert zárjuk az első hetet, másrészről, mert holnap mutatják be a csoportok az elkészített filmeket.