Croke Park

Az amatőr sportolókat és a szurkolókat tömöríti egybe a GAA (kiejtése: dzsi-éj-éj), azaz a Gaelic Athletic Association (magyarra talán úgy fordíthatnánk, hogy Kelta Atlétikai Szövetség), amely 1884-ben alakult azzal a céllal, hogy újraélessze az ősi kelta sportokat, a hurlinget, a camogie-t, a kelta futballt, a kelta kézilabdát és a rounders-t, valamint, hogy támogassa az ír nyelvet, kultúrát, zenét és táncot.  Jelenleg 2700 GAA club van Írországban.

A Croke stadion, amely a GAA első patrónusáról, Thomas Croke érsekről kapta a nevét, Dublin egyik északi kerületében, egy csendes kis kertvárosi részen van, mindössze hat buszmegállónyira a városközponttól. A Croke ma az amatőr kelta foci és hurling bajnokságok helyszíne. Nagyon népszerű.

Vezetett sétára fizettem be. Kis csoportunk mindössze egy négyfős családból, egy ausztrál lányból és belőlem állt. 

Először a sajtószobába mentünk, itt megnéztünk egy rövid filmet a stadionról, a kelta sportokról, és ráhangolódtuk a stadiontúrára. A filmben néhány filmkocka a múltat is felidézte, majd azt, hogy a stadion hogyan készül fel egy meccsre, hogyan kapnak eligazítást a szervezők és a munkatársak.  Volt benne szurkolói ujjongás, bíztatás, örömmámor, de olyan részlet is, amikor a csalódott sportolók alig tudják a bánatukat palástolni, a könnyeikkel küszködnek.

Rögtön a séta elején kapott mindenki egy kis készüléket, olyant mint egy mobiltelefon. Miközben körbevezettek a stadionon, ha olyan részen haladtunk át, ahol semmiféle látnivaló nem volt, akkor ott fülhallatón keresztül kaptunk információkat, Illetve rövid videókat láthattunk a kapott kis kézi készüléken.

Bementünk az egyik öltözőbe, a zuhanyozóba és a bemelegítő tornaterembe. Felvételről hallottuk, a stadionból beszűrődő hangokat, amelyek tovább fokozzák a feszültséget a játékosokban. Az öltöző egy nagy négyszögletes terem körben padokkal és fogasokkal. Itt a látogatók kedvéért ki voltak állítva a fontosabb hurling csapatok mezei.

A zuhanyozót is megmutatták. Kérdezhetné bárki, hogy minek. Talán mert nem egy átlagos, például uszodai zuhanyozó. Ez egy nagy, körbe kicsempézett helyiség. A négy falából mindenütt zuhanyrózsák állnak ki. Középen néhány fém oszlop szintén zuhanyrózsákkal. A járólapban összefolyók. Ennyi. Semmi fülke, semmi függöny, semmi intimitás.  

Láttuk azt az éttermet és bárt, ahol a játékosok a meccsek után esznek, isznak, beszélgetnek. Mindkét csapat ugyan ott. Az a cél, hogy együtt legyenek, ismerkedjenek. Persze, ha egy csapat nem akar „vegyülni” az is elfogadható.

Kijutottuk a pálya szélére. Huh! A stadion hatalmas! Több, mint nyolcvanezer szurkoló fér el a lelátókon. Három oldalról ülőhelyek vannak, a negyedik oldalon tízezer főnek állóhelyek. Ez a stadion Európa harmadik legnagyobbika a londoni Wembley és a barcelonai után.

Hogy érzékelhessük a hangulatot, a fülhallgatón át a stadion hangját, a morajokat, a felkiáltásokat, a rigmusokat hallhattuk, egyúttal a kis készüléket a stadion szektorai felé irányítva „élő” képet kaptunk a zsúfolt lelátóról tele emberekkel, férfiakkal, nőkkel, gyerekekkel.

A VIP szektorban a kelta futball kupa és a hurling kupa másolata is ki van állítva. A kelta sportokról egy korábbi posztomban olvashattok részletesen. Címe: Nem curling, hurling!

A fotón a hurling kupát (persze a másolatát) tartom a kezemben. Az eredeti a múzeumban van. Vagy talán csak a régi, amelynek a magas talpazatán egy-egy ezüst táblácska hirdeti a győztes csapatot.

Érdekességek

Az idegenvezető bátorított minket arra, hogy kérdezzünk. Éltem a lehetőséggel.

Megtudtam, hogy a szurkolók között nem szokott vita, verekedés támadni. Elmondása szerint, összesen háromszor látott ilyet, de az mindig egyazon szurkolótábor tagjai között alakult ki. Nem is szükséges a különböző klubok drukkereit elkülöníteni, külön szektorokban elhelyezni. Erre nincs is kidolgozott rendszerük. Nők és gyerekek is bátran kimehetnek a mérkőzésekre.

A jegyeket a meccsekre az interneten lehet megvenni vagy a SuperValu nevű üzletlánc boltjaiban. A jegyvásárláshoz nem kell előzetes regisztráció, nincs azonosítás. Ahogy beléptető rendszer sincs a stadionba. Nincs fémdetektoros kapu, és nem kell a táskákat sem megmutatni. Lehet bevinni alkoholt is a stadionba, hiszen nem ellenőrzi senki.

A nézők a büfékben is vehetnek szeszesitalt, de például a lelátókra már nem vihetik fel magukkal, nem engedik fel őket pohárral a kézben.

Az idegenvezető nem tud semmiféle külön biztonsági intézkedésről. Nem történt még semmi baj – mondta – és amíg nem történik, addig nem is fognak változtatni a szabályaikon.

A múzeumban (még a stadiontúra előtt, amíg várakoztam a csoport indulására) lefényképeztem a kiállított régi beléptető kaput, amely csak arra szolgált, hogy kizárólag egyesével lehessen bemenni, ekkor ellenőrizték a jegyeket. Amikor ezt fényképeztem, arra gondoltam, hogy milyen más volt ez, milyen egyszerű is volt ez egy mai stadion beléptető rendszeréhez képest. Nos, nem. Valahogy így nézhet ki ma is a Corke-ban a bejutás, azzal a különbséggel, hogy a mai leolvassa a jegyek vonalkódját.

Korábban említettem, hogy a stadion egy csendes kertvárosban helyezkedik el, valóban „karnyújtásnyira” a lakóházaktól. Kérdeztem a vezetőnket, hogy nem okoz-e gondokat, nincs-e felháborodás, hiszen több tízezer ember vonul át az utcáikon egy-egy meccsnapon. Azt válaszolta, hogy nincs gond, mert egyébként is, a XX. század eleje óta van itt stadion. Aki ideköltözik, az tudja, hogy hova jött. De igyekeznek is bevonni a helyieket a stadion életébe: a helyi iskolák, gyerekek, családok számára programokat szerveznek. Sok ingyenjegyet is kiosztanak.

A Croke-ban egyébként nem csak a kelta foci és a hurlingmeccsek vannak. Volt már itt koncert, Családok világtalálkozója is, és 2012-ben XVI. Benedek pápa szólt a hívekhez innen az 50. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró eseményén. Kisebb helyiségek, amelyekből mind ki lehet látni a pályára, bérelhetők bármilyen rendezvény számára.